Knugen Faller - Inte Som Ni

Valahol olvastam hogy a svéd bandák felveszik a versenyt a jobb amerikai bandákkal.Nos ezt először kétkedve fogadtam, azt elkezdtem aktuális északi punkzenekarok után kutatni.Valami mindenesetre bűzlik Dániában, meg hát az egész Skandináv félszigeten is -,nagyon belenyúlhattak a jóba, mert ott nem nagyon lehet hibázni.Vagy van ott is egy ilyen láthatatlan szűrő, mint ami Kelet-Európát veszi körül, amin igazából csak a legjobb, vagy a legcéltudatosabb zenekarok jutnak át.

A Knugen Faller-ban az a legjobb, hogy ezt a négy számot úgy tudom órákig hallgatni, hogy mégcsak sejtésem sincs a mondanivalóról. Mondjuk a kislemezt záró, Adolf Hitler c. opusz (meg persze a számcímekre ráeresztett Google fordító) ad némi támpontot, de ennyi az összes. Ami viszont mindent visz, azok a fejben azonnal megragadó dallamok, a laza, karcmentes, feszes és slágeres "csajénekes" punkrock.Ezzel a pár jelzővel elmondtam szinte mindent, de mégis a címadó szám dallama annyira eltalált, hogy szinte akaratlanul is gyermeki mosolyt csal az arcomra és jóleső bólogatásra ösztökél.Szerencsére nem akarnak túl sokat, csak csinálják azt ami zsigerből megy nekik, így hiába politikus, meg tud maradni szórakoztatónak is.

Az egyetlen negatívum ami így eszembe juthat az az hogy a tagok akár valamelyik vasárnap délutáni német sorozatból is jöhetnének, legalábbis így fizimiska alapján mindenképpen, de ez ameddig ilyen jól ötvözik az X-Ray Spex-et a Masshysterivel, addig ez az utolsó szempont ami érdekel.

Knugen Faller - Inte Som Ni EP

Deathrats - s/t

Volt egy fixa ideám, hogyha alakítanék egy gyors hardcorepunk bandát, az tuti Date Rape néven futna, és valami hasonló zenét játszana mint ők.Mondjuk ha lenne csaj a bandában akkor azért átgondolnám ezt a névválasztást.A Washington D.C.-i Deathrats-ben konkrétan kettő is van, ebből az énekeshölgy orgánuma az általam hallottak közül a legdurvább.Nem hisztis negyvenes anyuka, mint a Margaret Thrasher-é, nem lenézően flegma mint az Even Worse, nem akar kilyukadt gumibaba lenni sem, mint Poly Styrene, vagy csak "pozitívan" kiabálni mint a youthcrew-on szocializálódott csajok.Egyszerűen csak kibaszott haragos és durva, pont mint a zene.És ez a harag tényleg át is jön a lemezről, nem csak úgy van, kellékként, hanem tényleg mellé tudom képzelni az énekescsaj vöröslő fejét, a lángoló tekintetet, amint kiabálja a főleg feminista tartalmú üzeneteket.Apropó szövegek, azért érződik hogy honnan jönnek,nem hiába tartom a DC hardcore-t az átlagnál okosabbnak.A zene néha a szépemlékű Knife Fight kései már már powerviolence-be forduló szakaszát juttatja eszembe hét szám bő hét perc, szóval elég lényegretörő anyag, ami amúgy ingyenesen letölthető.

Amúgy a lemez pikantériája számomra, bár ez egyrészt rajtuk kívül álló dolgokon alapul, másrészt csak nekem fontos, hogy ezt a bandát Tamás barátom ajánlotta, akiről köztudott hogy rajongva szereti azokat a bandákat, amiket én általában kevés kivételtől eltekintve, egy gúnyos mosollyal az arcomon tudok le.A Deathrats számomra az utóbbi idők egyik legkellemesebb csalódása.

Deathrats-st